谁在民歌上签名

# 谁在民歌上签名

三册匈牙利民歌集，一八四六、一八四八、一九〇六。里面装的是同一类东西：没有作者的歌。可三册书各自在书前和书名页上，给这些歌安了三种不同的署名。

## 采集的理由，不是艺术

一八四六年那册的前头，印着一封一八三二年的信。写信的是科马罗姆县的一次县会，呈给匈牙利文学院。

Mennyire szivünkön fekszik a magyar nyelvnek terjedése, azt bizonyítja megyénkben több tartalmu rendszabásoknak megállapitása, mellyek által a föld népét honni nyelvünk kedvelésére ébreszteni kivánjuk.

「母语在这个县里的传播多么牵动我们的心; 县里已经立了几条有分量的规章，要唤醒土地上的百姓去爱自己的母语——这一点已经足以证明。」

可让他们不安的不是这个。他们说，师傅们手里那大量的匈牙利语行话正在流失，所以请求学院去补上这个缺口，顺便编一些能让人更爱母语的民歌，一起做。

szembetűnő levén a mesterembereknél a számtalan magyar műszavak fogyatkozása, ezen fogyatkozást kipótolni

「师傅们身上那大量匈牙利语行话正在流失，去补上这个流失。」

这就是整个工程的底色。民歌一开始不是被当作艺术品收集的，是被当作一个储藏室：里面存着木匠、皮匠、鞋匠那些正在消失的说法。歌是容器，词是内容。

十四年后，这封信被印在序言开头，成了整个工程的引子。编者叶尔德列伊·亚诺什先把话说得很低：

A magyar népköltemények gyüjtésének gondolata nem uj, de fájdalom, nem is régi.

「采集匈牙利民歌的念头并不新，可惜，也不算久远。」——然后他做了一件在当时很奢侈的事：把每一个把歌寄来的人的名字逐条记下来，连带件数。

jegyzem föl ide mindazok becses nevét, kiktől a Kisfaludy-Társaság gyüjteményeket vön.

「如今我怀着完全的敬意，把所有把采集集寄到 Kisfaludy 学会来的人的可敬名字，都记在这里。」

名单第一行是一个名字加一个件数：

1. Kelecsényi József urtól 13 darab, köztök egy pár rege.

「1. 凯莱奇亚尼·约瑟夫寄来十三首，其中有两首谜语。」第十五行是：

15. Többnyire a Rábaközön szedett népdal, Pintér Endre praemonstrati szerzetes kanonok urtól, Csornáról 107 db.

「多半是在拉巴河一带采集的民歌，普雷蒙斯特拉特会的教士平特尔·安德烈阁下寄自乔尔诺，一百零七首。」——寄歌的人里有教士、有教师、有伯爵小姐，也有只在名字后面留一个村名的。每一行都是一次投递，一次投递就是一次署名；署的是送信人的名字，不是歌的名字。

他还为这套做法立了规矩。歌进入世界的时候，要像它在民间活着时那样。

minden válogatás nélkül ugyan, de mégis szorosan ragaszkodva azon elvhez, hogy a dalok ugy kerüljenek világ elé, mint jellemző valóságukban a nép között élnek.

「虽说不做任何取舍，仍严格坚持这样一条原则：这些歌应当以它们在民间生活的本来面目进入世界。」

规矩立在这里。可这一册书的书名页上，写着一个名字。

## 接着往下数

两年后，第三卷出来。同样是叶尔德列伊编，编者这回把自己的位置往前提了一点。

első hatás kellemes íze után. Részemről, mint e vállalat sürgetője, vagy tán létesítője is, örömmel fordíték reájok minden időt és figyelmet, könnyű szivvel mondván le ama kétes dicsről, mi talán eredeti dolgozatok után jutott volna irodalmi pályámnak, mert használnom kelle az időt, a közönség fogékonyságát, s tömegben adni elé a mit lehetett, hogy kielégíttessék vágyakodása.

「就我而言，作为这项事业的催促者，或者干脆说创办人……我乐于把全部时间和注意力转向它们，轻易地放弃那本来可能落到我文学事业上的、可疑的荣誉，因为我必须用掉时间，照顾公众的理解力，并尽量大量地摆出能够满足他们渴望的东西。」

紧接着他又把这顶帽子按了回去：

mivel jól tudom, hogy szük alapon nagyság nem emelkedhetik.

「因为我很清楚，窄的地基上长不出高大的东西。」——他的计划不围宽栅栏，因为他知道自己的地界有多小。名单也接着往下数。这一册的第一条，就是一百五十七号：

157. Kelecsényi Pál ujobban Családról, néhány régibb és ujabb dalt és töredéket külde 3. számu gyüjteményben.

「157. 凯莱奇亚尼·保尔不久前从恰沙德寄来若干较旧和较新的歌与残篇，收在第三号采集集里。」

理由他说得很直：这些人替这个工程垫了地基，所以他们的名字应当像合作者的一样，按次序记在这里。

anyagot gyüjtének emez alap lerakásához; miért legyen itt nevök följegyezve, mint munkatársaké, folyó rendben:

「替这个工程垫下这个地基; 所以他们的名字怎么会不应当像合作者（的名字）那样，按次序记在这里呢：」

两年之间，编号从一号走到一百五十七号；称呼也从「寄歌人」改成了「合作者」。

## 一个名字，四个抽屉

六十年后，Endrődi Sándor 编《Magyar népballadák》。书名页上，出版说明和作者名是同一个位置：

Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta ENDRŐDI SÁNDOR

「排版付印，并作导论」——一百多首没有作者的歌，署了一个人。

他做的第一件事，是把这些无名歌分门别类。塞克勒民谣一组，库鲁茨年代的民谣一组，小故事一组，剩下的统称民谣。他说得很坦率：

Gazdag gyűjteményeinkből a magyar népballadák szine-javát szedegettem össze a jelen kötet számára s megpróbáltam őket csoportosítani, a szerint a mint egy és más eltérő vonások, sajátságok észlelhetők bennök.

「我从我们丰富的采集集里为这一卷挑出匈牙利民谣的精华，试着用它们各自不同的特征、特质来分组。」

然后他声明了责任：

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

「原文字母的写法我们没有改动。」

挑选、分组，是编者的权利；一个字不改，是编者的责任。这两句话写在同一本书里，一点也不冲突——因为歌一旦进了抽屉，抽屉就是他的。

## 印刷替它们签名

六十年里，同一类没有作者的歌，在书页上换过三次署名。

先是一百多个寄歌人的名字，各自带件数；接着这些名字排成一条从一百五十七号往后接着数的名册，还被称作合作者；最后只剩一个名字，外加四个抽屉。

而歌从头到尾没有说过一个字。

谁被署在书上，从来不是歌决定的，是印刷决定的。印刷每过一代，就更贪心一点——先把一百多个人摊开给你看，再把他们排成一列，最后整个收起来，只留下自己的那一个名字。