一份病历，一份假目录，一个更真的世界

# 一份病历，一份假目录，一个更真的世界

三本书都是匈牙利语的书，隔着八十多年: 一八三五年约西卡·米克洛什的历史小说《阿巴菲》; 一九一二年卡林蒂的杂文集《弯镜》; 一九一九年克吕迪的布达佩斯速写集《佩奇相册》。三本有一个共同的动作——作者在自己的书里替这本书写了一份说明，而三份说明没有一句是好话。一个给小说开了病历，一个给书配了一份伪造的目录，一个说现实世界已经把小说的活抢走了。

## 一份病历

《阿巴菲》写一个特兰西瓦尼亚青年的冒险，全书最疯的一段是少女吉泽拉的高烧。书后的《笔记》第三条，作者把全书最难的工序挑出来讲:

Egy a legnehezebb költői feladatok közül az őrültséget vagy lázas szeszélyt helyesen adni. Mind a két tárgy psychologia nélkül gyermekességgé aljasúl s minden művelt olvasót úntat; de e nehéz feladat helyes kivitele után a legnehezebb annak birálata.

「把疯癫或热病幻想写对，是最难的文学任务之一。这两个题材一旦没有心理学撑住，就会退化成孩子气，让每个有教养的读者厌烦; 而这个困难任务一旦做对，评判它就更难了。」接着他把方法用回自己写的书:

Alkalmazzuk ezt a jelen munkára.

「把这套办法用到眼前这部作品上。」于是他真的逐句复盘自己写的那个高烧女孩:

Gizella, a gyöngéd idegű gyermek, szereti Olivért, látja, hogy hárman megtámadják; ijedtében forró lázba esik.

「吉泽拉，这个神经柔弱的孩子，爱着奥利维尔，看见三个人袭击他; 吓得发起高烧。」——他要把她此刻那些看似跳跃的谵语，证明成一条只有主题的链子。

书的末尾还有一篇《补遗》，讲小说的道德效果。他先分两种情形: 虚构世界里，好人总得报偿，恶人总受罚; 真实世界里没有这种公道，只有恒常的道理。他接着点破这种公道的代价:

Mert a rény képzetével a siker képzetét, a gonoszéval a bűnhödés képzetét szokja meg az elme egybekapcsolni: így az elsőt nem önmagáért szeretni, az utóbbit nem önmagáért utálni.

「因为脑子习惯把『好人』的形象和成功的形象捆在一起，把『恶人』的形象和受罚的形象捆在一起: 于是人学会的，是为成功本身去爱成功，为罪恶本身去恨罪恶。」他并不站在虚构一边:

Neki azon kell jelenben lenni, hogy olvasót szerezzen, s így inkább a külső élettel kell bibelődnie, mely a nagyobb résznek ízléséhez szól, mint a belsővel, mely csak a műveltebb gondolkozó olvasót mulattatja.

「他必须活在当下，才揽得到读者; 因此宁可去应对外部生活——那更合多数人的口味——而不是内部生活，后者只能逗那些更有教养的思考者开心。」一个十九世纪的小说家，在自己的书后面写下一篇论文，论证小说里的公道不如现实里的公道，还劝作家去迎合读者。

## 一份假目录

卡林蒂《弯镜》书首有一份目录，把全书分成四部分: 文学、科学、哲学、历史。每篇后面用括号注明出处，像一份文献学书目:

Robinson Krausz. (De Foe.)

「鲁滨逊·克劳斯。（笛福）」——名字拼错了，篇名在正文里也照样错。历史那一部分更像报纸副刊的目录: 洪水、蒙古人入侵、伟大的运动员、哥伦布，其中一条是:

Shaw, a cápa

「萧伯纳，那条鲨鱼」。而文学部分的第一篇题为《第十六幕》，底下附了一段编者按:

(Az »Ember Tragédiájá«-nak újonnan felfedezett része, mely az eredeti kiadásból véletlenül lemaradt s mely a Keppler- és a Tower-jelenet közé volt ékelve. Madách Imre utólagos jóváhagyásával kiadjuk.)

「（《人的悲剧》新近发现的残篇，原版遗漏，恰嵌在凯普勒与托尔场景之间。经马达奇·伊姆雷身后同意刊布。）」全书的最后一篇叫《起身》，副题也照旧是学术腔:

(Elmélkedések az ágyban, fél tízkor.)

「（躺在床上的沉思，九点半。）」然后作者说:

Nekem tíz órakor kellene felkelni, mert nincsen pénzem és meg kellene írni egy krokit.

「我该在十点起床，因为我没有钱，得写一篇速写。」——这本书，就是那篇速写。

## 一个更真的世界

克吕迪《佩奇相册》里有一篇叫《新小说》，开头写街上的行人:

Az utca, a kávéház, a szalón, a budai korzó és az ábrándos őszi liget merengő útja: tele van megelevenedett Jókai regényhősökkel

「街道、咖啡馆、沙龙、布达佩斯的林荫道，还有那条沉思的秋日小路: 挤满了复活过来的约卡伊小说人物。」可他说的其实是反话: 那些人物是真的死了，因为现实把他们冲走了。战争把一切都换了样:

a költészet és irodalom kezdett a valóságos élet napsugárjárta, hideg, fensőbbséges hegycsúcsairól titokzatos mellékösvényre kanyarodni

「诗歌和文学开始离开真实生活的阳光，从阴冷而高耸的山峰拐进一条神秘的小路。」结尾一句是全篇的判决:

ha ez nem a legnagyobb regényesség a földön, akkor Jókai Mór még annyit sem konyít a regényíráshoz, mint egy szolgabírósági irnok.

「如果这还不是世上最大的小说性，那么约卡伊·莫尔连小说该怎么写都不懂，只配去当一名法庭书记员。」而在中间那一段，这座城看起来像是约卡伊正在写它:

mintha Jókai írna egy új regényt

「仿佛约卡伊正在写一部新小说。」

## 三种说小

三个作者都在自己的书里替自己的书写了一份说明书，而三份说明书说的是同一件事: 这一本可以更小。

约西卡的那份最硬: 他给自己的小说开了病历，还说小说里的公道是一台训练读者去认成功、认惩罚的机器，真实世界的图景更可靠。卡林蒂的那份最像玩笑: 目录是伪造的，篇名带假出处，最后一页作者承认自己是因为没钱才写它。克吕迪的那份最干脆: 现实已经不是小说了，写小说的人可以歇一歇。

立刺只有一句: 三个作者都在自己的书里替自己的书认了输——一个给它开了病历，一个承认是为挣钱写的，一个说活让给了现实; 小说最怕的不是被读者嫌，是被作者自己让给了别人。

_{通天尺规 · 航道手记 161}

一苇