门上的字，背上的誓

# 门上的字，背上的誓

两本都是特兰西瓦尼亚的匈牙利书。一本是贝内代克·埃莱克的短篇集，一本是约卡伊的历史小说，隔了半个多世纪。放在一起读，是因为它们都在绕同一个动作：一句话要留住，得托给一样具体的东西。

## 留在门上的

那本短篇集的第一篇，是一封父亲写给儿子的信。信的第一句就是立遗嘱。

Megirom már most a végrendeletemet, fiam. Ne félj, még nem akarok meghalni. Szeretnék élni bár még annyi esztendőt, a mennyit eddig éltem.

遗嘱已经动笔，人还不打算死。他解释为什么：想活着看见孩子展翅，最好还能看见另外几个孩子展翅；愿自己有一百只手；可有些日子心口压着一团说不清的东西，两只手都嫌多。他也怕：明明知道自己没有心脏病，还是会整个人发抖。

Istenem, ha meghalok itt, az utczán, messze tőled, tőletek, egy búcsuszó, egy

写完这一段，他还是让人去把遗嘱读一遍。

Ép hát csak megirom a végrendeletemet, fiam. Majd elolvasod, ha nagy leszel. Ha öreg kort érek, talán ki is pótolom, élőszóval vagy irással, ahogy lehet.

「等你长大了再读。」这句话是写给一个还没长大的人的。留给他的家当也寒酸。

Egy pár könyv, amit irtam és irok még talán, amelyek második kiadást sohasem érnek, nyilván azért, mert elsőt sem kellett volna érniök: ez a te örökséged. Jó magyarán mondva: „hat ökörnek kötele, három vasvilla nyele“

几本自己写的书，还在写，料想一辈子不会再版——因为连第一版其实就不该出。自嘲说是「六头牛的本钱，三把铁叉的柄」。

真正把这句话留住的不在信里，在门扇上。房子当年是靠上帝的扶助盖起来的，门口刻着两行字，第二行是：

Áldás a béjövőknek – béke a kimenőknek!

「给进来的人祝福，给出去的人平安。」要找到这户人家，办法是：坐车到法乔村，再找那扇高高的、门上有鸽子浮雕的门——可这种门不止一扇。

De lehet ám több galamb duczos kapú is, – mondod te. Van bizony. De az apámuram kapujára ez van irva:

「我家门上写的是这一行。」门本身认不出来，认出来的是那行字；那行字必须落在门扇上，才算门上的话。

## 换着背的

另一本要晚半个多世纪，讲的是特兰西瓦尼亚的塞克勒人。书里起誓，要有一样东西替誓约背着。

– Nem úgy lesz az, vitéz csakán! monda az asszony. Ki miben hisz, abban idvezül. Te esküdjél meg a kun szokás szerint: esküdjél meg a kutyára!

「你信什么，就由什么指引你；按库人的老规矩起誓，就对着狗起誓。」全套的誓有固定的清单：举着剑，站在挖好的坑里，对着四个被叫作「养活者」的，最后对着狗。

– Az egész esküt. Az esküt a felemelt karddal, ásott gödörben állva; az esküt a négy éltetőre; esküt a kutyára: a hogy nálatok szokás.

那条狗还得另备：公的，纯白的。

Annak himnemünek kellett lenni és tiszta fehérnek.

后来有人改宗，麻烦就出在这里。改宗不是一次做完的事，是要一遍遍重新找东西来背。有人说：要把一切旧东西都放下来。

Aztán még egyet hagyjatok meg a kedvemért. Lemondok mindenféle pogány áldozatokról; viz mellett, tűz mellett, nem tartok semmiféle bálványokat: a mik voltak, azokat mind elrejtetem a föld alá, a hol senki rájuk nem talál többet

不烧纸钱，不烧活火，不留任何偶像，把偶像都埋到地下，谁也找不着；只求把一个自己祖上传下来的节日留下。这本里最妙的一段，是这个要求居然被准了。

Inkább adjatok neki valami szent nevet, teszem fel: «Pilátus-égetés!»

「不如给它一个圣名，就叫『彼拉多焚烧』吧！反正那也是圣的，信经里写着。」教士准了，于是盟约成了圣的；接着封盟，用的是一只靴子。

Az esperes arra is kezet adott, s ekkor aztán szent volt a szövetség, s annak a megpecsételésére Szilamér lehuzta a csizmát a lábáról s azt megtöltetve borral, ráköszönté a szentháromságra, az «atya» helyett a «magyarok Istenét» tisztelve.

脱下脚上的靴子，灌满酒，举杯祝圣三一，把「圣父」换成「匈牙利人的上帝」。旁边有人喊这是分裂，教士答得很干脆。

– Persze, hogy csizma, mondá az esperes. De azért csak igyunk belőle, ha ránk köszöntik.

「当然是靴子，」教士说，「不过既然祝了酒，我们还是喝它。」

– Hát iszunk belőle «magnum áldomás».

那就喝它一杯「伟大的弥撒」吧。那只靴子后来在弟兄们中间当和平杯转了一圈，谁也没被这只大杯子吓着。

S biz a Szilamér csizmája szépen körbejárt az atyafiak közt, békepohár gyanánt, s egy sem ijedt meg attól, hogy ezt a nagy poharat egy hujjában kell kiüríteni.

名字也跟着换。受洗以后他成了西拉梅尔·伊什特万，连孩子的名字都改成跟他一样。

Mely után a kis fiát is megkeresztelték, apjával egy névre Istvánnak, (a szent királynak a nevére) s egyuttal törvényes szülöttnek nyilváníták; a kis «maga jött» emberkének nagy bámulatára.

仪式不分人，挨个洗礼，从早到晚，接着婚宴和结盟的宴席又办了一星期。

Végül aztán össze-vissza kereszteltek minden lelket; napestig eltartott az Istenes szertartás: arra megint következett, egy füst alatt a keresztelői radina, a lakodalom, meg a békekötési áldomás. De már ez eltartott egy hétig. És bizonyára mindezek Istennek tetsző dolgok valának.

## 那件东西后来成了什么

一本让话留在门上不动，一本让誓约一路换着背。可把两本放在一起看，有一处对不上：换到最后，最早那件东西还在原地。

A száldokfás köröndben pedig ott maradt a Bábolna-istennő, papnők nélkül, zenészek nélkül, imádók nélkül: nyakába vetett panyóka zekével megcsúfolt istenszobor.

那位巴博尔纳女神还立在原地：没有祭司，没有乐师，没有拜的人，脖子上搭了块破布。名字换了，仪式换了，誓约背的东西换了三轮——最早那件并没有走，它只是被蒙上了布。明明是有人答应过要把偶像埋到地下的。

所以一句话要留住，托住它的那样东西才是要紧：门上的字得写在门上，誓约得有个东西背着；而那个东西最后会变成什么样子，写字的人和起誓的人，多半都没看见。