越过了小书之海

# 越过了小书之海

四本书，一九世纪中叶的匈牙利，四本民间故事集。

它们的开头几乎一模一样：先说从前有，再把读者送到一个说不清的地方去——「连那小书之海的另一边都越过了」。所谓小书之海，就是一册一册印着民间故事的小本子。故事一开口，就承认自己是从那里来的：越过了那片海，才算越出了常地。

Egyszer volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is tul volt egy király, és ennek három fia és három leánya. A király öreg volt már,

这个说法很要紧。故事本来可以长在某个人的嘴里，说不清从哪来；可它们偏偏先报出自己是抄来的、印出来的、装订成册的。开头这句话等于一份出生证明：此物的来路，是另一批同样的东西。

三本书用的是同一套开头套语，而套语的尽头连着一个物件：一本小册子。民间故事本来是流动的，讲一次就没了；可这些故事一开口就把自己钉在纸上，说自己有出处、有册数、有海。

其中一本说得更直白。它的世界是一层层往里套的：故事国，正中是大森林；森林正中是大花草地；草地正中是大天鹅绒小岛；小岛正中是大银河；银河正中是一口老井。讲故事的人就站在井边交代：这个故事，是他从那本小书里汲取出来的。整座世界最中心的地方，装的是别处印出来的小册子。

说完来路还要立规矩——谁不认真听，谁就要挨雷劈，劈的次数等于多瑙河和蒂萨河里的水草。这不是客套，是催场。

a nagy ezüstfolyó kellős közepén állott egy ó-kút, melyből meritettem az operencziából hozott mesémet; s mindannak, ki arra figyelmesen nem hallgat, avagy kéretlenül belekottyan, annyiszor üssön az istennyila hordajára, a mennyi fővény van a Dunában és a Tiszában.

## 结尾把责任推出去

来路交代清楚，就该轮到结尾。四本书的结尾几乎都在做同一件事：把责任推出去。推给谁，各有各的推法。

推给读者的是 Erdélyi 的集子。故事讲完不说「我说完了」，而说：不信的人，请到村尾去看那面至今还塌着的墙。

A ki nem hiszi, a miket beszéltem, menjen ki a falu végire, s nézze meg a ház oldalát, hogy még most is be van dülve.

另一个故事收在同一句式上：不信的人，就去问那个盲眼的巨人。还有一句反复出现的话，说那些人「如今还活着，要是还没死的话」。故事不担保自己是真的，它把担保这件事交给读者的脚——你自己去看，墙塌着还是立着，巨人答不答。

ki nem hiszi, menjen, kérdje meg a vak óriástul. most is élnek, ha meg nem haltak.

推给一只老鼠的是 Arany 的集子。至少六处几乎一模一样的收束：

Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.

被推出去的还有分开的小偷、摔在桥上裂开的小圆面包、淹死在芦苇里的小鸡。故事没讲完，理由都写在别的东西身上：两个强盗各走各的路，一只圆面包在桥上破了，一只小鸡淹了，所以不是我不讲，是它们先没了。

最妙的是最后一次，连这句套话自己都缩小了一圈——

iczinke-piczinke kis macska meg nem döglött volna, talán az én iczinke-piczinke kis mesém is tovább tartott válna.

推给兔尾巴的是 Merényi。他的那只小兔子尾巴太短，所以故事也短：

volt egy serpenyő, a serpenyőn egy vasfedő, a vasfedő alatt egy kis nyúl, a kis nyúlnak igen rövid volt a farka, mert ha hosszabb lett volna, az én mesém is hosszabb lett volna.

同一本里还有另一种推法。熊和狼的故事里，一个人走过来，先像野猫那样朝熊的眼睛吐了口唾沫，又抽出亮舌头舔它、蹭它；熊站不住了，只好转身走开。故事就这样结束，因为讲述者走了。

még hagyján lett volna! de mikor hátulról kihúzta fényes nyelvét; mikor ezzel nyalogatott, pofozgatott: teremtútse, ki nem tudtam állni, hanem hátat forditottam!

而 Arany 在书末的脚注里替这一切做了注脚：

[2] Mikor a gyermekek nagyon ráesnek valakire, hogy meséljen, s annak épen kedve van tréfálni velök, eféle mesékkel csalja meg a nagy kezdettől kiváncsivá lett és sokat váró gyermekeket.

故事集坦白了：这些故事是拿来骗缠着要听的孩子。前面那六次推卸，到这里有了总账——讲故事的人承认自己只是在拖延，而拖延的手法是给每一条结尾安一个别人的错。

值得注意的是，四本书没有一个结尾老老实实地说「故事讲完了」。它们说的都是别的事：有一堵墙，一个巨人，一只老鼠，一截尾巴，一次转身。故事结束的那一刻，话头被迅速地挪到了别处去。

## 谁来负责

四本书在开头认领了自己的来路，在结尾推掉了自己的责任。

开头那句「越过了小书之海」是真的：这些故事确实被人抄下来、印出来、装订成册，一册一册漂在那片海上，一册一册被翻旧。结尾那句「要不是那只老鼠死了，我本来可以讲得更长」也是真的。

只是这个「本来」永远不兑现。老鼠没有死，小猫没有死，兔子的尾巴天生就短；等故事讲完，责任也已经推走了。

书把话说得清清楚楚：它从哪儿来，它为什么停。

就是不说一句：它值不值得听。