A vörös postakocsi: Regény

«Négy hosszufarku pejló gyorsan vitt egy hatalmas vörösre festett kocsit, amely sok tekintetben hasonlított azokhoz a postakocsikhoz, amelyeken egykor Magyarországon utaztak. A kocsiablak redőnyei félig le voltak eresztve és a posztillon-föveges vén kocsis a korcsma előtt végighuzott a lovain. A hatalmas kerekek robogva tüntek el a vörös postakocsival a leereszkedő tavaszi alkonyban.»

90 这一幕是全书真正的枢纽, 因为红漆马车不是道具而是因果本身: 它把旧贵族、旧邮政与旧时代直接开进布达佩斯的咖啡馆门前, 此前几章里关于这座城的闲笔在这一刻变成将来会伤到人的东西, 之后的账也算在了这里。扣分有两处: 一是家世那一章整章讲 Madame Louise 的身世, 家谱那一段整段讲 Alvinczi 的履历, 都是可压缩的编年, 事件密度明显低于首尾; 二是结尾把最重要的那条线——Rezeda 到底会不会真的去死——交给一句几乎玩笑的台词带过, 情节的收口因此是虚的。故 90。

«Klára szürke szemű, vöröses-barna hajú, álmodozó járásu hölgy volt, aki mindig bizonyos sértődöttséggel nézett a világba, mint akit megbántottak, vagy megbántani szándékoztak.»

91 这段肖像之所以立得住, 在于它先给骨架再给呼吸: 眼睛、头发、走路的样子是骨架, 而像被得罪过、或者正打算得罪人的那个眼神才是这个人。而后整本书给她的都是身体与姿态——从 Fátyol Szilvia 那双被专门写过的腿, 到遗书那一章里被逐项点名的身体细部。人物阵容其实很大: 编辑、女演员、写信的夫人、虚无主义者、旧贵族, 以及作为听众的编辑先生, 各自有声口。但扣分也在这里: 除了 Madame Louise 拿到过一次完整的自述, 其余女性始终是被观看、被追求、被丢下的一方, 主体性的分配极不均匀。故 91。

«Ismét elrepültek hónapok, Rezeda urat egy képes ujság kis irodájában találjuk, ahol hajnalban a forró levegőjü, ólomszagu ketrecben korrigálja a nedves hasábokat, hirlapírónak nevezi magát»

91 这一句是全书最省力的换景手法: 一个副词加一句总结就把几个月抹掉, 然后把人重新安置在一间小编辑部的铅字味道里, 读者跟着从旧布达佩斯一步跨到正在办报的布达佩斯。全书的时间感主要靠这种蒙太奇, 季节与天气则负责硬切: 有一章开头是解冻的春天与满街的咳血, 末章一转成塔班旧宅的秋天。扣分在于几段传记式的编年把速度压平, 而梦境与牌局那一章让一个下午几乎静止, 情节在那儿停摆。故 91。

«A szerelem, amelyről egykor Petrarca zengett, városunkban nem szokásos.»

94 这是全书最高的一次文笔操作: 引用彼特拉克之后立刻用一句冷语把整座城市的欲望降格成下层社会的习惯, 句子短, 落点准, 且不带任何解释性的比喻。它代表的是这本书的整体语言策略——书面语与口语并行, 长句负责铺陈记忆, 短句负责落刀, 警句随时可以单独摘出来独立成段。慢段落里那种把布达城堡下的旧国王写得触手可及的写法, 与快段落里的对话几乎无痕地切换。扣分只有两处: 括号里的编辑式旁注偶尔打断势头, 以及旧拼与变音对非匈牙利语读者是硬门槛。故 94。

«Az egész Pest egy nagy nyilvános ház, Steinné házmesternéja talán még a templomba is elmegy és meghívja estére úrnőjéhez a most esküdött fiatal asszonykát…»

93 这一句把整座城换算成一个空间模型: 不是有街道有广场的城市, 而是一间谁都可以看见谁的大房子, 连女管家都可能受邀去做客——隐私在这座城里从来不是制度而只是运气。世界因此有了它的机关: 编辑部、报馆、咖啡馆后台、沙龙、剧场与旧宅各自管着一段人生, 人物在这些机关之间被转手。扣分在于, 匈牙利乡村与哈布斯堡宫廷只以 Alvinczi 的家谱传说进入, 是乡愁而不是可进入的世界, 于是这本书的世界始终是一种气氛而非一种社会。故 93。

«Kedves Szerkesztő úr, Ön azt kérdezi tőlem, mi lesz regényem témája, amelyet A Hét-nek írok?»

92 开篇一封信就把赌注摆在桌面上: 编辑问这本书要写什么, 作者当场把还没写出来的自己全部许诺出去, 从因为种种缘由还不能写, 到自己多半活不到写它的那天。紧接着那份清单像一份自嘲的广告词, 把这座城市能提供的题材逐条报出, 读者于是既知道自己在读什么, 也知道作者欠着什么, 钩子因此极强。扣分在于这份机锋与清单全部由作者自己出面完成, 正文的人物要等到献辞信结束之后才登场, 开头几段几乎只有回忆与设定。故 92。

«Olykor lúdtollal írt, midőn Bessenyei gárdista neve alatt levelezett hölgyekkel, máskor piros iniciálékat rajzolt a pergamentre, midőn Frankenstein lovagként váltott levelet egy vidéki kisasszonnyal;»

93 这三层套叠是本书真正的形式发明: 最外层是一封给杂志编辑的献辞信, 中间是孙辈叙述者转述祖父讲过的往事, 里层是书中人物用十几种假名给女人写信, 加上遗书那一整章和散在正文里的编辑式旁注, 一部小说被写成了正在被写的样子。这套办法让记忆与叙述之间的距离本身成为内容。扣分在于, 带框架的回忆体小说在当时的匈牙利并非孤例, 本书的创新更多落在语感与人物层, 结构层只是把既有手法用得极熟。故 93。

«Az égen, a sötét magasságban vadludak kiáltottak. Valahol messze, egy tabáni rác-korcsmában csöndesen tamburáztak. A boldogtalan ifjú egy régi gyűrűt keresett elő a holmijai közül, amely gyűrűt a hagyomány szerint egy Anjou-királynő nézegetett finom ujjain. Türkiz-kő volt a gyűrűben, a hűség köve. Elhatározta, hogy a gyűrűt elküldi a színésznőnek.»

89 收束是意象式的而不是事件式的: 野雁在高处叫, 远处一间小酒馆里有人弹手鼓, 而活着的人从祖传的首饰里挑出一枚寄给那位女演员, 全书最后一笔是一个决定的完成。它把之前散落的几个死讯与离席都安抚了一遍, 语气也算克制。扣分也在这里: 这枚戒指承担了太多象征, 解释空间大而力道轻; 更要紧的是, 前面用整整一章写完的自杀被推给一句明天叫神父, 而男女主的分手被说成这是你们的告别, 两条最重的线都没有真正落地, 结尾因此是软的。故 89。