Szerelem bolondjai

«Jól van! szólt az advocatus diaboli, – adjatok ötévi határidőt, s az én bolondom, ki még most gazdag, becsületes, hírneves, nagy hazafi, ez idő alatt el fogja pusztítani nagy vagyonát, becsületét, jó hirét, hazafiúi erényeit – egy asszony miatt, ki az övé volt, s kit akkor ő gyülölt; ki most a másé, s kit most szeret; és a ki őt soha sem fogja szeretni.»

这一段是全书的合同条款, 也是哈特·南多尔这条主线的说明书: 五年的时间, 一份清单式的赌注 (财产、荣誉、名声、爱国者的德性), 一个从「曾是自己的」变成「如今是别人的」的女人, 以及一句提前写好的结局 (她永远不会爱他)。作者把长篇的赌注放在框架里下注, 于是正文里的每一件事都自动带上刻度: 儿子在外的欠债由 Lemming 垫付 (L7027-L7032)、假死改名 (L16344-L16350)、母亲自尽 (L16696-L16709) 都不是意外, 而是账单上的项目。扣分在于长篇二十七章各自成篇, 与这条主线并行推进的还有马戏场、银行、puszta 三条副线, 要到结尾才并轨。故 86。

«A nő egy húsz és huszonöt év közötti szépség. Arcza kissé creolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül, akkor hő pir ragyog át rajta; ajkainak mosolyában jószívű gyermetegség vall magára, míg szemeinek mély titkos örvénye csábítva vonzza mélyére a beleszédülőt. E szemek tele vannak titkokkal, miket a»

这段肖像只用了三句话就把全书最难写的人物立住: 同一个女人静止时是冷的, 在笑时是烫的, 而两种状态由不同的器官承担 (嘴唇的甜蜜与眼睛的漩涡), 作者还顺手给了一个选花的比喻, 说这种脸不该配玫瑰与茶花, 该配紫丁香 (L1731-L1733)。人物库里其他人都由这个中心辐射: 儿子埃莱梅尔 («Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.» L1770)、父亲哈特·南多尔 (L2005)、被称作 «kis mama» 的母亲马尔维娜 (L7143), 连小 Ilonka 也是在这条光线里长大的 (L5254-L5259)。扣分在于埃莱梅尔的内心几乎全靠书信与转述交代, 缺一个真正与他正面对峙的人。故 88。

«Mesdames, en avant! Promenade!» S mielőtt valaki megakadályozhatta volna, eléje robogott – az utána tóduló menyecskék, delnők és kisasszonyok által kísérve – a vének és ifjak seregének, s vitte őket neki bolond fővel egyenesen a szemközt jövő katonaságnak. Csak úgy hüledezett bele minden ember; de ment vele.»

这一段的节奏是全书最快的一次: 一句法文口令之后, 整个场面在两行之内从议会散会转到街上冲突, 而叙述者始终不解释, 只让动作自己往前冲 (robogott / vitte / hüledezett), 最后用一句「但他跟着走了」收束。这与全书慢的一面形成对照: 框架的头两则中篇用了约一千五百行才把读者送进正题 (L905-L1594), 中段章节也常用整章写一桩家务事 (《A keserű kenyér》从 L8332 到 L9496 整整一千一百六十四行只写一顿饭和一场拌嘴)。爆发段与流水账互相抵消, 故 80。

«Elhanyagoltam én e nőt, míg az enyém volt? Jó! Tehát vissza fogom őt hódítani. Az a rosz fiú pedig utazni fog menni minél elébb.»

密函里这三句是全书最好的句子形态: 一个反问、一个用 «Jó!» 串起来的决断、一句把亲生儿子顺手清除的冷手, 全用短促的现在时写成, 而 «hódítani» 这个军事动词把求爱写成了夺回失地。旧正字法 (a és, cz, sz, ly, 物主代词 «maga») 加拉丁语源的行政词 (congressus, provisorium, főispán) 织成一种十九世纪匈牙利书面语的质感, 而叙述者与人物用语的落差 («objective», «subjective», «constellátió», L1639-L1641) 本身就是这册书的语气。扣分在于这种密度对不懂匈牙利语的读者是双重门槛, 且部分章节退化成了排比与议论。故 87。

«És e napokban kilenczezer ilyen férfit fogadnak otthon ily könyező arczok. Egy ütközet volt az, melyből senki sem futott el; melyben hadvezér volt minden közkatona.»

三个数字把 1861 年的世界立住: 州议会散会 (L1662), 法官、书记官、执达员全体辞职 («Ha nincs alkotmány, nincs tisztviselő.» L1879), 九千个家庭当夜迎回一个辞职的男人。这一句里还藏着作者的价值判断——他把这次辞职写成一场没有人逃跑的战役, 每个普通士兵都是自己的指挥官, 这既是反对派贵族的自我神话, 也是本书政治姿态最清楚的一处标记。同一个世界里还并行存在着国家证券的变卖与锁进抽屉的两张画像 (L4290-L4292)、巡回马戏的收益 (L15664-L15666)、puszta 上的高利贷 («száz kamatra», L6905-L6908), 空间与阶层都相当具体; 扣分在于雇农与士兵多由叙述者转述, 底层自己的声音只有羊倌那一段 (L6941-L6946)。故 90。

«Utolsó közgyülése volt a vármegyének. Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre, ki tudja mennyi időre? talán örökmindenkorra utolsó. Egy novemberi közgyülés 1861-ben.»

这三句是标准的十九世纪小说开场, 却比多数开场更狠: 句子先把时间抛出来 (1861 年 11 月), 再用两个「最后」把结局先剧透, 最后用一个插话 («ki tudja mennyi időre?») 把确定的语气拆成犹疑。全书的引子 («Fél lábunk az alkotmányban, fél lábunk az ostromállapotban.» L1671-L1673) 更是把整本书的政治处境压成一句。扣分在于真正的钩子被押得太久: 读者要先穿过序言 (L65-L207) 与框架的两则异域中篇 (L338-L1594), 约一千五百行之后才等到这句开场, 而俱乐部下注的那一段 (L1643-L1647) 又在开场之后。故 85。

«– A holmim? Az Atlantique cajutejében, hat fonálnyira a tenger szine alatt. – Hát semmit sem mentett meg? – Még egy nyakravalót sem.»

这一问一答是全书最大胆的机关: 埃莱梅尔的「死亡」是伪造的, 而伪造得如此彻底, 连吊唁单、丧服、鸣钟、讣告、油画 (Aladár 画师所作, L7197-L7198) 与五千福林的总额都办齐了 (L7199), 连自己的墓碑也被当旧货卖了一千福林 (L8312-L8314); 假死的破绽却藏在一句玩笑里——«– Szervusz, papa! nem haltam ám a tengerbe!» (L7277), 而父亲正写到一半的墓志铭被扔下笔 (L7279)。整个玩笑建立在一种精确的共谋之上: 父亲在写墓志铭, 儿子在沉船的底舱里, 母亲替他算钱 («Egyik kéz a másikat mossa.» L7020-L7022)。更上一层的设计是书名: «a szerelem bolondjai» 既是一个虚构的俱乐部 (L275, L279-L286), 也是作者在 1896 年文集中给这本政治小说找的避难所 (L16998-L17006)。扣分在于这类「框架加赌约加自传体插页」的做法在 19 世纪并非首创。故 92。

«De van egy, ki nálánál boldogtalanabb: Harter Nándor. Ki derült, vidám arczczal jár-kel a világban; jár mindenütt, hol hajdani ismerősei élnek, s mosolygó tekintettel visel a homlokán egy sötét foltot, melyet mindenki lát – egyedül ő maga nem.»

结尾没有让哈特·南多尔认罪, 而是让他继续笑着走遍世界, 额头上留着一块「人人都看得见, 只有他自己看不见」的暗斑——这一笔把全书的不道德从法律层面挪到了感知层面, 也把马尔维娜的死 (L16696-L16709) 变成一笔收不回来的账。整章用几幅并置的画收束 (醉倒街头的泰哈梅尔与莱奥娜 L16374-L16375、只有野花与蜜蜂的 chlumi 谷 L16925-L16935), 最后让养蜂人 («bajnok») 去听蜜蜂的嗡鸣, 把作者在序言里许下的「只写普通人的日常故事」 (L194-L198) 兑现成一个没有结论的尾音。扣分在于母亲的死因只用银行家一句 «Megölte magát!» (L16698) 带过, 她的绝望只留在两行遗书里 (L16708-L16709), 收得偏快。故 91。