A középkor főbb krónikásai a magyarok honfoglalása koráig

«Az oknyomozó történetírás világító mécsese szintén nem hamvaszthat el olyan életrajzot, mely az Amen szóval végződik. Jobb, ha csöndesen pislog a szentek sírja fölött, beérve azzal, hogy valamennyire mégis eloszlassa a sötétséget s legalább annyi világot adjon, hogy a tárgyak körvonalait nagyjából fölismerjük.»

87。这句是全书唯一一处把方法论写成审美判断的地方: 修史的灯不该把一份以 Amen 收尾的圣徒传烧成灰, 更好的做法是让灯在圣徒墓前微微闪烁, 只要能驱散一点黑暗、让对象的轮廓大致可辨即可。作者刚刚讲完安斯卡与里姆伯特传记的虔敬笔法 (L2286-L2651), 立刻用这句把崇敬与考证的界线划开——它既承认圣徒传作为史料的限度, 又替它留了一份情面, 这种分寸在十九世纪德奥史料学里并不常见。扣分在于: 这条界线只在这一处被点破, 其余各章处理的多是可信与不可信的两分判断, 没有把崇敬叙事当作独立的史料层来系统处理, insightfulness 因此停在 87。故 87。

«Mi is ilyen, csak nagy kritikával használható krónikásokból akarunk alkotni typusokat, hogy teljes közetlenségben lássuk magunk előtt a középkort. Csupán néhány krónikásnak könyvével fogunk foglalkozni;»

89。这一句是全书的体例声明, 也是它与普通通史的分界线: 作者不打算复述中世纪, 而要用七到八位只能带着大批判来使用的编年史家拼出类型, 好让读者在完全的裸露 (teljes közetlenség) 中看到中世纪本身; 序言同时约定了每章的任务——生平、著作、与匈牙利相关的段落、可信度裁决——于是八章结构 (I 约尔丹 L136 / II 普罗科匹乌斯 L639 / III 图尔的格列高利 L854 / IV 弗雷德加 L1249 / V Paulus Diaconus L1368 / VI 艾因哈德 L1854 / VII 安斯卡与里姆伯特 L2255 / VIII 史料丛书 L2662) 就成了一张可查的路线图。扣分在于这个统一模板有代价: 把《哥特人的起源与事迹》这样的民族史诗与《查理大帝传》这样的传记编年史放进同一个 krónikás 口袋里, 体裁差异被压平; 第八章更像一份书目清单而非论证, framework 停在 89。故 89。

«A tizedik könyv 31 fejezetének hitelességét a történelmi kritika többszörösen megtámadta. Ebben az 590–4. év alatt eseményeit adja elő, e közben azonban meglehetősen eltér az időszámításnak az előbbi könyvekben követett módjától; pl. sz. Márton halálától II. Childebert uralkodásának 19. évéig 168 évet ír, holott előbbi adatainak alapján 196-ot kell vala írnia s a világ teremtésétől 5814 helyett csak 5792 évet számítnia. Ez»

86。这是全书最见功夫的一段: 作者不满足于说第十卷不可靠, 而是把不可靠落到可验算的数字上——按他自己的算法, 圣马丁之死到希尔德伯特二世在位第十九年应是 196 年而非 168 年, 世界创世纪年应是 5814 而非 5792; 并顺手给出病因 (592 年已写就绪的尾声在 594 年修订时被改动, L1226-L1228)。同样的实证功夫还出现在约尔丹章: 拿 Priskus 的希腊文地名与 Jordanes 的转写逐条对照, 指出 Tibisia / Tisia / Dricca 三条河名在 Salamon 与 Hunfalvy 两说之间的分歧 (L566-L586)。扣分在于这些检验都发生在已经印行的版本之间, 全书没有一件中世纪抄本或校勘本被直接征引, 也没有交代所据底本, evidence 评 86。故 86。

«Pedig a középkor forrásainak ismeretét a tanárvizsgálat szabályai is előírják s a tanárképző-intézetek és semináriumok tényleg foglalkoznak is velök.»

88。这一句把本书的用途钉死在中世纪史料的师资训练上: 教师资格考试的规定本身就要求掌握中世纪史料, 师范学校与研修机构确实在教这门课, 于是批判地读原典变成一件有考试、有课堂、有教材需求的正经事; 第八章随后把这份用途做成清单——供学校使用的 Scriptores rerum Germanicarum (In usum scholarum)、供公众使用的 Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit (L2803-L2809), 连《拜占庭史家丛书》全套五十卷的起讫与价格都标了出来 (L2674-L2677)。扣分在于: 中世纪文本只给卷次章号 (L1294-L1313、L2145-L2169) 而不给页码, 学生无法据此直接检索; 而 1900 年以后的匈牙利古史研究已把本书的判断大体推翻, 作为工具书它的保质期只有一代人, practicality 停在 88。故 88。

«Számolnunk kell naivságukkal, mert – a hogy 1895 febr. 10. a Kisfaludy társaságban mondta Apponyi – Deák Ferencz sem lehetett csupán Csengeryre kiváncsi, kihez hasonlóan talán csak 12 ember gondolkozott az országban; hanem hallani óhajtotta az unalmasnak tartott fecsegőt is, a hogyan gondolkozik és érez sok százezer.»

87。这段是全书文字最好的一处: 一个在今天几乎查不到的细节 (1895 年 2 月 10 日, Kisfaludy 学会) 被用来支撑一个关于读者的判断——Deák Ferencz 不只是要听 Csengery 那一路的同行, 他还想听那个被当作废话的唠叨者, 因为这个国家有几十万人在那样思考和感受。作者顺手把学术史写成了道德史, 句子从 a hogy 一路推进到 sok százezer, 收束干净。扣分在于: 全书行文是 19 世纪 Magyar 期刊的长句叠旧正字法, 变音与连字符密集, 且在引述同一段落时习惯整段复述而不缩写 (格列高利与弗雷德加的对照在 L1286-L1313 与 L1357-L1363 两处几乎重写一遍), 阅读负担偏重, writing 评 87。故 87。

«A longobárdok legyőzője, Nagy Károly, először tett kisérletet arra, hogy az ókor római birodalmát s annak műveltségét megújítsa. Más lett a birodalom is, a műveltség is, de a vállalkozás és a jóakarat érdeme megmaradt. Sőt a renaissanceból is lett valami.»

84。这一句是全书的纵深声明: 欧洲史不是从加洛林断裂, 而是第一次尝试复活古典——帝国不同了、文化也不同了, 但尝试与善意仍在, 甚至从中长出了某种文艺复兴; 它把作者正在评的《查理大帝传》一举放进古典—中世纪—文艺复兴的连续层里 (L1860-L1864 随即引 Abel Ottó 称此书为语言纯正与素材处理的典范)。空间的纵深同样在: 第八章铺开三十余位拜占庭作家 (L2679-L2767) 与 Monumenta Germaniae Historica 的五个 classes (L2789-L2801), 直到各国的国家史料出版计划 (L2862-L2935)。扣分在于: 纵深是文献的纵深而不是问题的纵深——每位作者只给几十页, 考古发掘、物质文化、语言学 (尤其是把阿瓦尔人与匈人分开的那条证据链) 全部缺席, 而那恰恰是 1900 年以后改写本书结论的力量, depth 评 84。故 84。

«Nyomtatásban művei (Párisban) csak 1511–2-ben jelentek meg először, teljesen azonban csupán 1699-ben adatta ki a benedekrendi Ruinart. Francziára 1610-ben, németre 1849-ben fordították először. A VI. századra nézve, midőn az ókorról a középre való átmenet a legérezhetőbb volt, igen sokáig az egyetlen megbízható kútfőnek tekintették.»

85。这一段给史料的信誉标了价: 格列高利的作品 1511-12 年才首次付印, 1699 年才由本笃会士 Ruinart 出版全本, 法译本 1610 年、德译本 1849 年; 更要紧的是那句限定——就六世纪 (古典向中世纪过渡最敏感的世纪) 而言, 他长期被当作唯一可靠的来源。作者据此把信与不信分开: 六世纪他可信, 第十卷的末章不可信 (L1220-L1228), 而关于仙女传说, 因为是虔诚的基督徒主教, 他才不肯记录 (L1289-L1293)。扣分在于: 许多裁决其实借自兰克 (L773-L786、L1315-L1324) 与 Wattenbach, 书里并不复算; 对 Hunfalvy 的反证 (L625-L629) 也只转述, credibility 停在 85。故 85。

«Rimbert körülbelűl akkor húnyt el, mikor a magyarok megjelentek Európa közepén. Ez időtől fogva a krónikák mind sűrűbben jegyezgetnek föl a magyarokat illető adatokat és innen van, hogy történetünk modern feldolgozóinak révén csupán a magyar történettel foglalkozók előtt is mind több és több középkori krónikának neve válik ismeretessé.»

86。这一句是整本书与题目的接口: 安斯卡的热那亚弟子里姆伯特约在 830 年前后去世, 恰是匈牙利人出现在欧洲中部之时; 从此编年史开始密集记录匈牙利人, 于是只研究匈牙利史的人也得以认识越来越多的中世纪编年史作者。这解释了本书为何只选这七八个人而不是别的——他们站在匈牙利人进入欧洲视野的那条边界上。扣分在于: 这条线索在书里只被点了一次, 没有展开 (从九世纪的福尔达与桑滕年鉴到圣贝尔坦年鉴, 只在 L2824-L2826 的清单里一带而过); 而二十世纪匈牙利古史批判 (Simon de Kéza、Gesta Hungarorum 的可信度之争) 与本书的关系, 在本电子本中无从核实, relevance 只能给 86。故 86。